A DNHE kis úszóházának, megújult Csolnakdájának rövid története
Írta: Domonkos Anna   

A Margit hídról csak egy apró pontnak tűnik, edzés végén pedig csak a szárazföld egy néhány négyzetméternyi kiszögellésének, a kis úszóház sorsa azonban számtalan ponton összeér Egyletünk küzdelmes történetével (utóbbi rövid változata elérhető a honlapunkon). Eddig kevés szó esett a most ünnepelt, 1948-ban épített kis úszóházunkról, amelynek pedig oroszlánrésze volt a margitszigeti evezés fennmaradásában. Domonkos Anna esszéjéből bepillantást nyerhetünk a szeptember 29-én átadott, sokunk szívéhez közel álló létesítmény elmúlt három évtizedébe.

alt

A mi kapcsolatunk vele 1989-re nyúlik vissza (csaknem 30 év!), amikor a bázis vállalat egy tollvonással megszüntette a Vörös Meteor Csemege Sportkör Evezős Szakosztályát (a jelenlévők közül sokan átélték, éltük ezt a traumát) és még az egyetlen létesítményt, a ma Wesselényinek nevezett Csónakházat is kihúzta a lábunk alól. Így kb. 70 evezős fiatal vált „hontalanná”.

A sors, az evezős kurázsi, és egy fantasztikus civil összefogás azonban segített. Megtudtuk, hogy a szomszédos kis úszóház akkori tulajdonosa, az Országos Tervhivatal szabadulni akar a – számára csak költséget jelentő – létesítménytől, amit akkor „Vörös Csillag” csónakháznak hívták. Először 1 millió forintért árulták. Nekünk pénzünk nem volt, csak lelkesedésünk: de azért el kezdtünk tárgyalni. Közben egy „konkurens” vevőjelölt ráígért még fél milliót. Még kilátástalanabb lett a helyzetünk!

Mai ésszel elképzelhetetlen, hogyan lehet 0 forint birtokában hajógarázzsal ellátott úszólétesítményt vásárolni! Pedig ez történt! „Ha nincs pénzed, keress társakat az üzlethez!” ez lett a jelszavunk. Hittünk a népi mondásnak: „Aki keres, az talál.”

Ma is hálásak lehetünk azoknak a régi evezősöknek, akik vagy akkori vállalatuk vezetőjeként, mint Dávid Imre – Agroinvest, és Jásdi István – Hungavis vezérigazgatójaként döntöttek, vagy mint Denk András a TTI és Zorkóczy Károly a Víziterv középvezetőiként meg tudták győzni a főnökeiket, hogy a vételár egytized részéért legyenek tulajdonos társak.

A legnagyobb rész, 50 százalék tulajdonosa a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vállalat lett, köszönhető az akkori elnökünk, későbbi tiszteletbeli elnökünk, néhai dr. Gellai Imre áldásos közreműködésének. Egyletünknek maradt 10 százalék, amit az akkori Sport Hivatal és a Magyar Evezős Szövetség előlegezett meg.

Jó üzletet kötöttünk? Döntsétek el!

A kis úszóház üzemeltetését, használatát a tulajdonostársak ránk bízták és még a fenntartási költségekhez is hozzájárultak. Az Egylet tagjai pedig folyamatosan segítettek: a vízálláshoz igazodó állításokat, az uszadékok eltávolítását sportolóink végezték az edzők irányításával és végzik mind a mai napig. A vízre szálló stég járófelületének felújításában főként a felnőtt hobbisok Ligeti Zsolt vezényletével és az „Öreg Fiúk” Zrubka János vezérletével segédkeztek, Reisinger Péter szakmai irányításával. A kilyukadt alépítmény befoltozását Kelecsényi Gergely evezős szülő, akkori elnökségi tagunk cége végezte el. És még sok minden másban is önkéntesek sora vett részt.

alt

A tulajdonos társak közül legtovább az Agroinvest és a Danubius tartott ki mellettünk, a többiek csak néhány évig, mert elsöpörte őket a rendszerváltás. Az anyagi hozzájárulásukat még csak nélkülöztük volna, a jogi helyzetet azonban, amit megszűnésük okozott, nagyon megszenvedtük, ugyanis a műszaki, üzemeltetési engedélyt a közlekedési hatóságtól nélkülük nem tudtuk megszerezni. Több evezős jogász nekifutott az ügy rendezésének, de sorban beletört a bicskájuk

Miután a vízirendőrségtől több ízben (utoljára: 2012 novemberében) figyelmeztetést kaptunk, magunk vettük kezünkbe az ügyet [valójában Domonkos Anna egyedül vette kezébe és oldotta meg az ügyet – a szerk. megjegyzése]. Az engedély kiadására jogosult Nemzeti Közlekedési Hatóság segítségét, tanácsát kértük. Ma is hálásak vagyunk Tamáska Csaba osztályvezetőnek, aki nem bürokrataként, hanem a helyzetünket megértő sport- barát hivatalnokként segített, tanácsokat adott. Hosszú folyamat után sikerült megszereznünk az átalakult vagy jogutód nélkül megszűnt cégek papírjait… hosszú és bonyolult volt ez a folyamat, de a lényeg, a végeredmény:

ma már teljes jogú tulajdonosai vagyunk az itt látható, teljes egészében megújult létesítménynek, amelyet a magyarországi evezést meghonosító gróf Széchenyi István iránti tiszteletből Csolnakdának neveztünk el.

Az alépítmény felújítását 2015-ben az EMMI és a MESZ sportlétesítmény fejlesztési támogatásával és némi közadakozással végeztük el. A felépítmény lebontása, bővítése és újjá varázslása egy következő (2016-os) létesítmény fejlesztési pályázati támogatással, rengeteg társadalmi munkával és a még ki nem fizetett 2,5 millió forint kölcsönnel valósult meg. Az előkészítésben és a kivitelezés megszervezésében oroszlánrészt vállalt új, fiatal elnökünk, Vanczák Gergely, a munka levezénylésében pedig Egyletünk legfiatalabb elnökségi tagja, Lovász Benedek. Köszönet érte! Meg kell említeni még a terveket elkészítő és a műszaki ellenőrzést végző Toronyi Kálmán és Árvay Miklós nevét, köszönet a szakszerű közreműködésért!

alt

A fizikai munkában részt vevő sportolók neveit hosszan sorolhatnánk, kiemelve az Egyesület versenyzőinek fiatal korosztályát, köztük az idei Csenge-díj nyertesét, Császár Bencét! Köszönet mindazoknak, akik segítettek! Ők az Évadzárón a nevüket saját kezűleg fogják felírni egy emléktáblára, amelyet hamarosan kifüggesztünk a Csolnakda falára.


2017. szeptember 29.

dr. Domonkos Anna
volt VM Csemege versenyző,
DEK alapító tag és szakosztály vezető,
volt DNHE alelnök,
jelenleg: DNHE tag,

[és máig az Egyesület tán legerősebb hajtómotorja – a szerk.].